JÓ TÖRTÉNETEK NÉLKÜL A VILÁG CSAK ÜRES DÍSZLET

STORYMAKER

Posztok, levelek, szövegkísérletek

Pecelló

Rio Grande Del Pecello, ahogy apám az öccsével nevezte, aki a Fidelinka igazgatója volt akkoriban. 
Kérdeztem, elmehetek-e "ladikázni" a nagyapám ladikjával. 
Apám kérdezte, tudok-e evezni? 
Mondtam, tudok. Akkor gyerünk! 
Ment is az evezés, úgy ahogy az öregtől láttam, csak bekeveredtünk valahogy a Tisza közepére. Szóval kinézetre jól csináltam, csak a sodrás nagyon vitt lefele. 
Apám kérdezi: Úszni tudsz? 
Persze, mondtam némi bizonytalansággal. 
Erre mondta, nyújtsam csak oda hozzá az evezőlapátot, hínáros. 
Megfogta, és a másik végével hanyatt belelökött a vízbe. 
Azt hittem, ott halok meg. 
Tiszta erőből úsztam és féltem, és sírtam. Apám meg ült a ladikban, és magyarázta, hogy ha egyenesben akarom tartani, akkor minden lapátolás után kicsit kormányozzam, az evezőt a ladik oldalához szorítva, így ni. Na, másszak be.  Én eveztem haza. 

Másnap - szemben akkor még strand volt, nem fák, mint ahogy a google térképen látszik - átmentünk a strandra. 
Homokból kilapátoltunk egy hatalmas motorcsónakot, apám öccse volt az irányító. 
Na, ilyet fogunk majd venni! 
A Bözse nénnye férjétől - Gyuribáttya, aki hajós volt a Dunán - majd kérünk sildes sapkát. Aztán valahogy viccből engem elkaptak, bevittek a vízbe és ellopták a fürdőnadrágomat. Én életemben nem szégyelltem még annyira magam. Végig, derékig a vízben maradva mentem vagy száz métert a sodrásnak felfelé és a kanyaron túlról indulva átúsztam a folyót. Akkor úsztam életemben másodszor. 
Bemásztam nagyapáék kapuján, hátrarohantam a góréba és elbújtam, és csak zokogtam. A kecske meg nézett be. 
Később megjöttek apámék, odahozta a fürdőnadrágomat, azt mondta, ebéd. 
Az ebédnél nagy büszkén elmondta az apjának, hogy emlékszik keed, hogy mennyire írtóztam a víztől, amikor gyerek voltam? Na ez meg két nap alatt úgy úszik, mint a csík. 
És a nyakamat fogva kicsit megrázott. 6 éves voltam. Ősszel kezdődött az iskola. 

Ha nem tévedek, hát, 52-53 éve nem jutott eszembe. 
40 éve nem voltam Pecellón. Hivatalosan Бачко Петрово Село, vagy Péterréve. 
Most is csak azért, mert egy okos és szép ismerősöm arrafelé befogadott egy kutyát, de meglett a gazdája. Fülöp fiammal egy éve tervezzük, hogy lesz egy Golden retrieverünk, de Urbán altábornagy kutyája nem jutott túl az udvarláson, amikor elvitték, hogy egy Golden lánnyal kerülgessék egymást. Talán majd jövőre. 
Golden Retriever! 
Lécci, ne írjátok, hogy vegyek egy talált kutyát, mert az csak akkor lesz, ha valaki egy Golden retrievert zavart el otthonról... 
Épp időben lennék. 
Nagyon el tudom képzelni, hogy mi (már a kutya, akit Minyonnak fogunk hívni, és én) sétálgatunk esténként, a lámpák ostorfényében. 
Ballonkabát, kalap, lassújárás. 
Addigra mindketten mindent tudunk már majd az életről.

Egy átlagos nap

Egyszer már megénekeltem, hogy mi furcsa játékot űznek az algoritmusok, utalva arra, hogy egy hifi oldal böngészése közben hullazsák reklámok jelentek meg előttem. Gondoltam viccesen, a hifi az öregek szórakozása, tehát releváns a célközönség. 

Ezzel szemben ma rá kellett jönnöm, hogy valójában a világvége idejét éljük. 
Eddig is sejtettem, hogy nem úgy lesz vége, hogy pl, egy unalmas szerda délután kettőkor felmegy a hőmérséklet 900 fokra, a szél meg 1800 km/órás lesz, aztán két óra múlva annyi, a teremtő meg ott fent rázza az öklét, hogy büdös kölkök, hát ezért teremtettelek titeket... A távoli morajlást, amiket éjszaka hallhatunk, az apokalipszis lovasainak a lovainak a patái keltik, és az elképzelésekkel ellentétben a Family Frost szignálja valójában a kardjával hadonászó Mihály arkangyalt kísérő, tök jellegtelen muzsikus angyalok fanfárjainak zenéje és azt üzeni, hogy fusson, ki merre lát. 

Két hónapja elkezdett hullazsákokat ajánlgatni a rendszer. 
Ma K. emberminiszter javasolta, hogy a Covidos halottakat dupla hullazsákban őrizzék... 
Mi? 
Hirtelen váltás M. Cecília néni énekelve mossunk kezet dumájához képest. 
Mindjárt lett is egy látomásom. Sz. miniszter fürkész szerepre vált, és legott beszerez
 20 millió hullazsákot Kínából 300 MRD forintért, a legrosszabb forgatókönyvre felkészülve.  (A legrosszabb forgatókönyv pedig ugye, ha mindenki meghal) 

Amikor az ország fele elhalálozik, kiderül, hogy még csak 2 millió zsák érkezett be, azok közül is 1,5 millió kommunális hulladék gyűjtésére ajánlott. Az EMMI illetékese mindenkit megnyugtat, hogy a tetemek amúgy is oszlásnak indulnak, tehát a zsákok megfelelnek. Az elosztó központok munkatársainak a családtagjai személyenként 13 hullazsákkal rendelkeznek. M. Cecília néni javasolja, hogy a lakás egyik szobájában, ha lehet, alakítsunk ki ravatalozót, oda a gyerekeket ne engedjük be, és aki tudja, ürítse ki a mélyhűtő ládákat. Utána énekelve mossunk kezet (23 másodpercig). 

D. Dóra második osztályos környezetismeret munkafüzeteket darál. 

Mivel az elhunytak kapacitás hiány miatt sokáig vannak zsákon kívül, azért az illetékes jelzi, hogy a menthetetlennek ítélt betegeket kicsit hamarabb is be lehet zsákolni. 
Erről a kórházparancsnokok fölé kirendelt kórháztábornokok döntenek. 

A klausztrofóbia enyhítésére és humanitárius okokból a kormány rendel 30 millió LED kézilámpát a A paraszt a Bánk bánból Zrt.-től, amit az előzetesen elzsákolt, menthetetlenek számára biztosítanak. 

A belügyminiszter - aki az emberminisztert helyettesíti, amíg az Észak-Afganisztánban mókusszőr ecsettel egy cserépedény fülét tisztogatja négykézláb - javasolja, hogy a kórházba került betegekre derékig eleve húzzák fel a zsákot. 

Jacques Cousteau örökösei tiltakoznak a híres tengerkutató nevének a felhasználása miatt. 

A pesti liberális nők D. Klára vezetésével szolidaritási sétát tartanak az idő előtt bezsákoltakért és a többi rászorulónak. Emiatt a főváros 60 %-át lezárják, amit V. Dávid és F. Balázs K. Gergely alkalmatlanságának tulajdonít. 

A hír TV utánajár, hogy K. főpolgármester biciklivel fog-e sétálni? 

A meteorológiai szolgálat jelzi, hogy az égbolt felől magas hőmérsékletű légtömegek érkeznek hazánk fölé.  

L. János kormánymegbízott úr által felügyelt ménesbirtok Zselyke nevű kancája egészséges csikót hozott világra.

Az alföldi homokhátság-félsivatagban délután 98 fokot mértek. 

A Kerekegyháza mellett sebtében kialakított víruslaborból világgá röppen a jó hír, hogy a Covid 97 fokon 12 órán belül elpusztul... Bár a mintákat elfújta a 340 km/órás szél. 

P. Edina stand-upper határozottan kikel a rózsaszín és pasztellzöld női zsákok ellen. Minek kell történnie, hogy a nőket egyenlő mércével mérjék a férfiakkal? - teszi fel a kérdést videójában. 

T. úr, Ásotthalom polgármestere lefoglalta a térség hűtőkamionjait a migránskutató szabadcsapatok munkájának a megkönnyítésére. Ezzel egyidőben rendeletet hoz, hogy a migránsoknak nem jár a 2 hullazsák. Minek jöttek ide, illetve kérjék a Sorostól. 

Győzike ismét képernyőre kerül! 

Sz. Bernadett követeli, hogy a "hazug, polietilén hullazsákok helyett valódi lebomló hullazsákokat biztosítson a kormány". A politikus aláhúzta: "Ne is ábrándozzon a maffiakormány arról, hogy majd  3000 év múlva K. házelnök úr bejelenti, hogy Na ugye!"

Balázs szerint Bochkor egy hülye. 


Oda a marketing!

Baszki, nyájas olvasóm, végünk van! 

Most olvasom egy innovatív ifjú marketing-gladiátor hírlevelében, hogy a hagyományos marketingnek vége! Mindig tudtam, hogy egyszer vége lesz, de sose gondoltam, hogy ezt egy önhitt vátesz csapongóan fontoskodó hírleveléből fogom megtudni.  Én valahogy azt képzeltem, hogy marketingezgetünk itt a megbízóimmal, mint az ősemberek, ugye, és eccer csak elkezd feltűnni. hogy vége lett. Kész. Finító.  
Mint ahogy hurkatöltőből elfogy a bél. 
Mint amikor nyúlsz a vécépapír után de csak a szikár kartonguriga akad a kezedbe, és csak ülsz, mint laposföld-hívő a világvégén. Vége. Elfogyott.

És tudod mi a legfájdalmasabb?  
Megmondom, mi a legfájdalmasabb: Annak a marketingnek is vége, amit ugyanez az ember pár hónapja még ezerrel tolt a képedbe, hogy na ezzel a csodálatos digitális-marketinggel, amit ő kínál, ezzel állva hagyod a konkurenciádat. 
És tessék! Vége ennek is. 
Oda a pénz! Oda a remény! Trendi marketing kuka!
 
Szóval így szomorkodok az íróasztalomnál, búsan ingatva a fejemet, hogy a kollégák lássák azt a végtelen felelősségérzetet és megdöbbenést, ami csak a hozzám hasonló felelősségteljes vezetőkre jellemző, amikor odajön az egyik gyakornok lány és félve megkérdezi:   
- És mi lett a vevőkkel?  
- Hogy-hogy mi lett a vevőkkel? - kérdeztem vissza, hogy világos legyen számára a köztünk feszülő szellemi szakadék. 
- Hát, hogy mi lett velük. Totál megváltoztak? 
- Már mér változtak volna meg, te Kotler-ivadék - rivalltam rá. 
- Hát, hogy nem azt mondtad, főnök, hogy vége a hagyományos marketingnek? Gondolom azért, mert vége a hagyományos vevőknek is, nem? Azért kérdezem.  Ráemeltem bús tekintetemet.  
- Hova akarsz kilukadni?  
- Szerintem a vevők nem tudják, hogy vége a marketingnek. Szerintem inkább a vátesz akarja valahogy elgereblyézni, hogy amit az utóbbi években kínált ezerrel, az elég gyönge kis marketingtákolmány volt. És most sajátmaga vet gáncsot neki.  
- Pedig annyi fölkiáltójelet használnak a leveleikben… Meg idegen szavakat.    
- Amerika mániások. Most is onnan írtak.   
- Vagy úgy! - kiáltottam fel az indokoltnál kicsit teátrálisabban - Akkor ez azt jelenti kb, hogy annyira igaz itthon, mint amennyire a magyar vásárlók hasonlítanak az amerikai vásárlókra…. Ó, de rám ijesztettek ezek a pernahajderek!  Nem ők voltak, akik a múltkori hírlevelüket úgy zárták, hogy “marketingórákat adok-veszek”?

Fütyörészve locsolgatni kezdtem az irodában a növényeket kicsi réz öntözőkannámból. Nehogy elhiggye valaki, hogy vége a hagyományos marketingnek!  Szerintem a koma, ami ezt terjeszti sosem is ismerte azt marketinget, amit mi, akik még könyvekből (a Kotler és a Veres Zoltán emlőiből) szívtuk magunkba a marketinget annyira köpünk vágunk.
Nem tagadom, a mai merketingtrombitásokról nem gondolom, hogy egy kézműves szappangyártónál vagy könyvelőirodánál, netán egy pecswörk babaágynemű készítőnél bonyolultabb témát le tudnának vezényelni. De úgy, hogy szerződésben kikötik a vállalási árat, a határidőt, meg az elérni kívánt forgalmat is, nem csak úgy habókra. Hej, de megnézném ezeket a trendi szövegírókat, digitális váteszeket és netzsonglőröket, hogy egy nyári szezonban eladnak mondjuk 50 tonna csípős vastagkolbászt. Vagy mondjuk felfuttatnak egy 50 hajóból álló, országos vízibusz hálózatot…

Szóval emberek, le lehet nyugodni a p…ba. Csak pár marketing-perszonopata beszélt álmában. Nem kell komolyan venni. 
Nincs itt vége semminek. 
Főleg nem a hagyományos marketingnek. 

A marketing egy gömböc. Ha valami újat fedeznek fel, azt beszippantja.  De nagyon kevés dolgot köp ki magából. Amit mégis, azt is főleg kormányzati ráhatásra…
(Tudjátok, minek van vége? A 3D TV-nek, meg kb 1 év múlva a hajlítható képernyős telefonoknak)  Na váteszek! Ebből csináljatok üzletet, amíg nem késő!

Esti gyors

Telex:Menet közben hagyta el két kocsiját a MÁV egyik vonata 
2020. november 28. – 19:03 – Pál Tamás
Elhagyta két kocsiját egy vonat a lajosmizsei vonalon, valahol Felsőpakony és Ócsa között szerdán, számolt be róla az RTL Klub Híradója.
A MÁV 142-es vasútvonalával foglalkozó blog írta meg, hogy a szerda délután a Nyugati pályaudvarról 16:18-kor induló Desiro utolsó két kocsija levált az elsőtől Felsőpakony és Ócsa között. Amikor a vonat eleje megérkezett Ócsára, akkor vették észre, hogy a hátsó egységeket valahol elhagyták. A hátramaradt részben utazó egyik utas azt mondta, arra lettek figyelmesek, hogy amikor az M5-ös autópálya mellett haladtak, hirtelen lassulni kezdett a kocsijuk, majd egyszer csak megállt. Az utas elmondása szerint a kocsikban mintegy negyvenen voltak, közel egy órát vesztegeltek a két állomás között, végül a vésznyitóval nyitották ki az ajtókat. Az eset fennakadásokat okozott a vonalon, a Nyugatiból nem tudott elindulni a következő vonat, ezért több száz utasnak kell más útvonalat találnia, hogy este 8 óra előtt hazaérjen, és ne szegjék meg a kijárási tilalmat. A motorvonat végül az ócsai állomásról fordult vissza az elhagyott kocsikért. A MÁV az esetről azt közölte, hogy a motorvonat nem szakadt szét, hanem műszaki hiba miatt akasztották le a hátsó egységeit. Hozzátették, hogy a fedélzeten tartózkodó tíz utas nem volt veszélyben.


•••••••

Pista fölnézett a keresztrejtvényből. Elmélázott. Függőleges 6 nagyobbacska golyó. Az gönb. Vagy gömb? Ne már valami nyelvtannáci belepofázzon. 
Kinéz. Miafaszvan. 
Bámul kifelé, szürkül és koszos. Ködös is. Megböki a Józsit. Te Józsi, Miafaszvan? 
Megálltunk. 
Mérálltunk meg? Itt nem szoktunk. 
Majd megyünk, nem? 
Nagy a csönd, baszod. Kialudt a villany! Átváltott valami pisla fényre. 
Lenehúzd az ablakothe! 
Jani nyúlkál az ülés alá, lengeti a kezét. Nincsen hőlégbefúvásse! 
Eriggyé, nézzed mánmegfele, hogy mivan, ni! 
De hogye? Az ajtók záródtak Cegléden. 
Csak van valami kilincs, vagy miafaszom. 
Nem rakéta ez, vagy búvárharang. Ott-e a gonb! (Vagy gönb?) 
Megnyomjam? 
Hülye vagy! Mi vagy te vasutas? Majd jönnek. 
Ja, jönnek majd százzal. A Cikláment ekszpressz. 
Nem az jön, hanem a Kincsem. 
Na vegyed onnan a kezedet, de kurvagyorsan.  

Így tereferéltek vagy egy órát, hogy ki nyomja meg a gonbot, e! (Meg hogy olasz folyó, két betű.) 

Én nem nyomombazmeg, minekszájjakle, pestremegyek, hestegbazmeg! 
De belénkszalad a Kincsem ekszpressz, faszt csinálsz? 
Akkor nyomjad te, bazmeg. 
Én megnyomom!
Megnyomod? 
Nyomjad! 
Pista megnyomjam? 
Nekem mindegy, én ráérek. 
Debazmeg nyócután ott leszel az uccán, csatlakozás nélkül, hallod. 
Necsapkodjálmá! 
Akkó ne csak tartsad rajta az újjadat, hanem nyomjad. 
Nyomizzál má, Béla! 
Bumm! 
Mia fasz! Megnyomtad? 
Én? Nem. Benyomódott. ... 

És így tova. 
Odakint az aláereszkedett felhőkre könyökölve Tarkovszkij és Brueghel várják mosolyogva, hogy az első tétova utasok lelépjenek a deres mezőre.  
Arrébb egy tehén nézi a lármás kompániát, ahogy az egyik szétvetve kezét lábát hanyattesik. Hubazmeg, nemelcsúsztam akurvaéletbe!


Nász

Így, faluvégi alattvalóként ellamentáltam K. Beatrixon, kicsinység.  
Hogyan éli meg, ezt a világraszóló dínomdánomot?  
Vajon őt beengedték volna-e a biztonsági őrök? 
Akiket annak idején még a keresztnevükön szólított, és ugrottak minden kívánságára?  
Nem engedhetem be Trixi néni, mert botrányt tetszik csinálni, engem meg kirúgnak. 
Na! Ne már Csillácska, ne akarja, hogy tettleges legyek! Menjen szépen haza... 
Ült-e már azóta valamelyik fejedelmi páholyban egy harmadosztályú focimeccsen? 
Ül-e most maga maga által csak szánalmas putrinak érzett luxuslakásában a kanapén, pizsamában, lábait felhúzva, a nagypárnát az ölében szorongatva?  
Sír-e, néha?  
Odacsapkodja-e durván az edényeket a tűzhelyre, amikor teát főz? 
Nézi-e magát a tükörben, asszonyos vonásait, ráncait, a megereszkedett hasát, a megerősödött pihéket az orcáján? 
Felnevet-e időnként kárörvendően, hogy te kis ribanc, majd te is megtudod, hogy kivel is közös az a vagyon, amire most rárepültél! 
Vajon ugyanaz-e most a véleménye a L.-ről, mint az ország másik felének? Gondolja-e a valamikori pedagógus, hogy én vakartalak ki a szarból, én csináltam belőled embert, hogy bemehessünk egy városba, én olvastam fel neked a könyveket, mert akkora tuskó voltál!  Én sütöttem a pogácsát, amikor a V. jött újraéleszteni a barátságot. 
Nézi-e a Jobbik NerTrekkerét, hogy már megint Dubajba suhan a repülő? 
Gondolkodik-e azon, hogy már az Anikó is milyen régen hívta? Utoljára akkor, amikor pszichológust ajánlott. Na de 25 ezerér óránként? Anikó, te szívatsz engem! Hát lopom én a pénzt? 
Tudja-e, hogy kell repülőjegyet venni, turistaosztályra? 
Rácsodálkozott-e, hogy milyen kevés bőrönd is elég egy utazáshoz? 
Fogadkozik-e, hogy majd ő kiborítja a bilit? 
Zsonganak-e körülötte az ellenzékiek, hogy kiszedjenek belőle valami terhelőt? 
Gy.pártelnökkel tegeződnek-e? Hát Klára? 
Jaj, milyen lehet gazdag ember dobott feleségének lenni? 
Ez a válás nem olyan volt, mint a Jeff Bezosé vagy a Bill Gatesé.  
Ez egy 400 milliárd a nullaegész…-hez volt. 
Fiftififti, bazmeg? 
Lőrinc, kikaparom a szemedet!

Filmezz!

„Ernest Hemingway és Irving Penn fotóművész beszélgetett egymással: 
- Mr. Penn, az ön képei igazán jók. Milyen fényképezőgépet használ? 
- Az ön novellái is kitűnőek. Milyen írógépet használ?“

Elbűvölnek a kamerák technikai paraméterei? Vesztettél.
Hacsak nem vagy kameratechnikus, vagy kereskedő. 
Ha filmet akarsz csinálni, és első lépésként elkezded a mindenféle felvevőgépek 
(telefonoktól a RED Dragonig, a Zenit Quarztól az Aatonig - kedvenc kameramárka tetszőlegesen behelyettesíthető) technikai paramétereit böngészni, akkor vesztettél.  Csökkent az esélyed, hogy tényleg jó filmet csinálj. 
Miért?
A legközelebb készítendő filmed jelenetei részben ott vannak a valóságban valahol. 
A nyaralási helyszínen, ahova készülsz, a gyereked hamarosan esedékes szülinapi zsúrjának a forgatagában, esetleg imádott nőd rabul ejtő formáiban, megjelenésében, mozdulataiban.  
A híres és fontos ember közeli látogatásában a városodban, egy várva várt esküvő (és lakodalom) könnyeden elegáns vagy bumfordin vásári epizódjaiban, egy kavargó karnevál forgatagában, vagy éppen újszülött gyereked finom kaotikussággal rezgő gesztusaiban, tiszta arcú alvásában. 
Ott van a filmed fele a barátod szülinapi megszívatásában, egy rúdtáncos verseny hasraesésében, 
a titokban meggyújtott szellentésben, a delíriumos kóválygásban a közeli patak irányába, egy húzós kerti parti vége felé. Ott vannak a következő vulkánkitörés fröccsenő lávacsomóiban, a legközelebbi, viharban leszálló repülőgép billegésében, a vízből méltóságteljesen kiemelkedő bálnák sziluettjében, vagy a turistáktól élelmiszert lopó majmok mozdulataiban, valahol Pakisztánban. Mindenben, ami történik.

És részben ott vannak a fejedben.  
A lelkedben, az érzékenységedben és az extrovertáltságodban, hogy amit látsz, amit átélsz, azt meg akarod mutatni másoknak. A készségedben, hogy valamit, amit más akar megmutatni a közönségének, azt te le tudod úgy filmezni, hogy a közönség ámulva vagy felvillanyozva nézi majd.
A mesterségbeli tudásban, hogy amilyen élményt nyújt a valóságos látvány, az események sora, azt te a filmed nézőiben is ki tudod váltani.

És semennyire nincsenek ott semelyik kamerában. 
 
A technikai paraméterek szerepe többnyire kimerül a téma iránti érdeklődésed kielégítésében, 
és a benned lévő hitben, hogy jobb technika esetleg kipótolja a filmkészítéssel kapcsolatos hiányosságaidat.
Azt gondolod, hogy egy „jobb“ kamerával (bármi legyen is az, telefon vagy egy RED Dragon) nagyobb bizonyossággal fogsz jó filmet csinálni? 
Á, nem. Ha csináltál egy filmet egy Canon XH 10 HD kamerával, és ásítoztak rajta a nézők, hiába csinálod meg újra egy Sony PXW-FS-7 XDCAM Super 35 kamerával, akkor is ásítozni fognak.
 
Elhiszed-e, hogy ha úgy hozná a sors, hogy Velencében egymás mellett gondoláznátok egy fél órát Vittorio Storaroval úgy, hogy nála egy kamerás Samsung telefon van, nálad pedig egy RED Dragon, akkor is jobb filmet csinálna?
 
Szóval tedd fel a kérdést magadnak: Mitől jobb egy film?
Ezt a blogot azért írom, hogy jobb filmeket csinálj - bármivel.
Ha filmezni akarsz, kezdd el már ma. Bármivel. 
Filmezz le mindent, ami mozog, változik.
A filmed fele már megvan. Csak le kell hámoznod róla a valóság felesleges részleteit.
Arra meg ott van az agyad, az érzékenységed, a hited, a tudásod.

RED Dragon link: http://nofilmschool.com/2013/08/first-footage-red-epic-dragon-mx-6k-2000-iso-sensor-price-cost 
Aaton link: https://vimeo.com/86334994 
Zenit Quarz link: http://zenitquarzcameras.blogspot.hu/ 
Modosteady link: https://www.youtube.com/watch?v=PoyOjyzGDJA 
Moment wide Lens link: http://momentlens.co/ 
Stabilizátor link: http://stayblcam.com/ 

Vakrandi

A találkozó előtt egész éjjel esett a hó, csúszik az ország, gondolta F., és úgy döntött, mégsem autóval megy. 
Wow! Nyugati pályaudvar. 
Most mondják be harmadszor, hogy a Szegedről érkező Bóbita expressz előreláthatólag 40 percet késik. 
M. azért kitart, de zavarban van: mégsem a nők szoktak kijönni a pasik elé...
Mindegy, ebbe már beleugrott, úgyhogy vacogó fogakkal bár, kicsit szipogva, rendületlenül fütyüli a Marseillest, kezében pedig az egy szál kardvirágot, a Magyar nemzetet és a Népszavát szorongatva, mert ez az ismertető jel. 
Várja, hogy végre feltűnjön a pasas, kezében egy gázos nyusziléggömbbel, a Figaró áriáját dudorászva, mert neki meg az az ismertető jegye. 
Mindeközben, ámbátor, nem mellékesen, ugyanakkor! Mivel sosem beszéltek róla addig, nem tudják, hogy mindkettőjüknek tök rossz a hallása. 
M. egy le-föl rohangászó pasast lát, aki mindenáron rá akarja venni a tatarozást végző munkások valamelyikét, hogy egy kampós rúddal ugyan húzza már le az álmennyezetről a véletlenül felrepült, már félig leeresztett léggömböt, de azok meg elhajtják, hogy menjen már tata, és főleg ne rikácsolja itt, hogy Figaró, Figaró. 
A pasas szétnéz, és akkor megpillant egy bepárásodott szemüvegű dideregve toporgó hölgyet, akinek lekonyult kardvirág és két, olvadt hó áztatta újság van a kezében. 
Odalép:  
- Asszonyom, jelent önnek valamit, ha azt mondom... - kivár, közelebb hajol - Figaró? 
- Á.... igeen - didergi az asszony - így hívják a papagájomat... 
- Ó, bocsásson meg, másra gondoltam - mondja a férfi elbizonytalanodva. 
- Egy kakadura? A korábbi madaram egy kakadu volt, de azt báró Manfred von Richthofennek hívták. 
- És mi lett szegény báróval? - kérdezte meghökkenve a férfi – Netán elhalálozott? 
- Nem tudom... 
- Hogy hogy nem tudja? A magáé volt, nem? 
- Kirepült a fürdőszobaablakon... Lehet, hogy még él. 
- Mikor történt ez a szomorú kaland? 
- Úgy huszonegy éve. 
- Nos, akkor megnyugtathatom, kedves asszonyom, báró Manfred von Richthofen minden bizonnyal elhalálozott. Ne várja hiába - szétnézett, közben szórakozottan megkérdezte 
- Bocsásson meg, de nem ismer az itt fel s alá járkáló emberek közt egy Marseilles nevű hölgyet?
A nő pillái megremegtek. 
- Marseilles...? Csak nem FigaróFigaró...? 
- Hát eljött? Mégis itt van? Felismert léggömb nélkül? 
- Igen - suttogta a csodaszép Marseilles. Ezt Figaró csak érezte de nem látta, mert orruk szinte összeért és forró sóhajaiktól bepárásodott a szemüvegük. 
- Marseilles... 
- Igen, Figaró..? 
- Megcsókolhatom... a maszkját? 
Marseilles ebbe belepirult. A szíve szaporábban kezdett verni, felszökött a hője... 
- I...igen... már épp kérni akartam... 
Már szinte összeért az arcuk, amikor sziréna vijjogás törte meg az áhitatot, két állig védőfelszereléses mentős ugrott oda hozzájuk. 
- A hőkamera magas testhőmérsékletet jelzett!  
A férfit elrángatták, az kezét nyújtotta még Marseilles felé, de a nő karjába már bekötöttek egy infúziót. Révedve nézett a féri után, akit épp betuszkoltak egy mentőautóba. 
- Van valami ismert alapbetegsége? - kérdezte a mentős az asszonyt. 
- Hát, ha csak nem a bennem parázsló szerelem... 
- Kérem, feküdjön fel erre a hordágyra! A másik mentőautó épp kigördült, a bepárásodott ablakon Figaró maszatolt magának egy kis tiszta részt. 
- Marseilles - kiáltotta, de a hangja nem hallatszott ki az autóból.
És ekkor, a szirénákat túlharsogva a pályaudvar épületének a magasából, hangos károgó "Bárrrró, bárrró - rivalgás hallatszott.  Minden megállt egy pillanatra, és báró Manfred von Richthofen, a hófehér kakadu kitárt szárnyakkal aláereszkedett Marseilles infúziós állványára. 
- Ez a sas a magáé? - kérdezte a mentős. 
- Ez nem sas... és az enyém...
A pályaudvar bejárata felől Figaró úr szaladt befele, kalapját a fejére szorítva, nyomában a két mentőssel. Az asszony észrevette: 
- Figaró úr! Figaró úr! Báró Manfred von Richthofen nem halt meg! Visszatért!
És akkor a férfi a hordágyra borulva átkarolta ​Marseillest, szorította, és csak szorította. 
- Hát eljött? - kérdezte a nő elomló hangon.  
- Igen. Itt vagyok magával - mondta a férfi, és még az sem érdekelte, hogy báró Manfred von Richthofen erőteljesen csipkedte a csőrével, nem csekély féltékenységet tanúsítva gazdája, Marseilles iránt. Nem tudta még, hogy a veszélyt számára nem a férfi jelenti, hanem Vanília, a papagáj, aki az ő addigi kalitkájában tollászkodott éppen.

Drón

Főparancsnok Asszony tegnap estve a Sándor palota ablakából a csillagokat kémlelte. Mit mondanak? 
Jó-e az állásuk? 
Vagy ha mennek, akkor pontosan és szépen-e? 
Ó, bárcsak föltűnne egy hulló, mindjárt kívánna. 
- Ejha! Nicsak! - tüzesedett fel a Főparancsnok Asszony, egy sebesen mozgó, fénylő pontra függesztve tekintetét. Hirtelen nem is tudta, mit is kívánjon. Ám gyorsan megcsappant a lelkesedése. 
- Csak egy drón - gondolta a Főparancsnok Asszony. 
- Csak egy Főparancsnok Asszony - gondolta a drón. 
Az ég bársonya alatt suhanó szerkezet radarszemével még egyszer alápillantott, majd zümmögve, kattogva, tompán morogva elhúzott Zágráb irányába. Ott aztán véget is ért égi vándorlása, amint egy kollégium mellet belefúródott a földbe... 
Mikor az azonosítatlan repülő objektum földi maradványai mellett őrt álló Franjo Dubravko rendőr őrvezető már a második Morava cigarettára gyújtott, azon mélázva, hogy a magyarok miért nem szedték le, a Főparancsnok Asszony még mindig az eget kémlelte. 
- Göncölszekér - mosolyodott el. 
Odabent, a koloniál asztalkán a telefon csak csörgött és csörgött, reménytelenül.

Jelentkezés...

Ez úgy hangzik, mint egy képzeletbeli kaland!

Én olyat még nem hallottam, hogy valaki a közösségi médiában keressen  forgatókönyvírót!  
Ilyen isteni a helyzet, hogy pénz, stáb, technika megvan, csak ez az egy  kis dolog hiányzik?
A forgatókönyv?

Én szívesen írnék egyet. 
Lehet-e benne lovasroham?
Vagy koronázás a Duna jegén?  
Esetleg egy srác és egy lány egzisztenciális vívódása egy lepukkant albérletben? 
Mert a srác már harmadik hónapja nem száll be a rezsibe? Mert folyton aktivista tréningekre jár? Tök feleslegesen, persze, mert a lány pontosan tudja, hogy a politikai pályához kicsit összeszedettebbnek kellene lennie, így maximum valami zöldpropagandista-anarchista lehet csak? Igen. Azért azt megnézné, amikor ő, sötét napszemüvegben, Gaultier  kosztümben kiszáll egy baromira fekete autóból, hogy alaposabban szemügyre vegye, hogy ugyan, ki az a szédült barom, aki úgy odaláncolta magát a műtrágyagyár kapujához, hogy alig kap levegőt? Rápillant a pasira. Hát igen. Egon a világot akarja megváltani. 
Ő meg, a kis bölcsész mikiegér csak sajátmagát. Egon nem egy sugárdeddi. 
Mondjuk, ő sem egy Seronsztón.
A megváltás jobbára náluk az üvegvisszaváltóban vagy a zaciban szokott történni. 
Nagy ritkán.
Tudtad, hogy a simabálnák fogják leginkább megszívni, ha leáll a golfáramlat?
Miért? Legalább mehetnek városnézni Londonba, mert azt is elönti a víz. Nebassz! Kilép a Temze a medréből? Az durva.
Miért, mire gondoltál? Mi a faszt gondoltál? Baszki, a környezetvédelem nem abból áll, hogy megafonba ordítozol egy ócska teherautó platójáról! Nem akarsz te megmenteni semmit, csak magadat. Csak nem mersz szembenézni azzal, hogy egy üres, koszos, ázott kartonpapír-figura vagy. 
Valaki mentse már meg a bálnákat, lécci, lécci. Adj egy cigit…

Vagy egy rave buli koszos vécéjében belőtt fickó pszichedelikus álmai adják a sztori gerincét, szobanövényekkel eljátszva? 
 
Vagy… 

Ha nem ragaszkodtok ahhoz, hogy zsenge gimnazisták írják azt a könyvet, keresve se találhattok nálam elborultabb elméjű, unatkozó szövegírót. 
Színművészetit végeztem. De még 1988-ban. Vagy 89-ben. De az is lehet, hogy 87-ben. 
Eszetlen mennyiségű filmet, meg tévéműsort forgattam már. 
Soknak a forgatókönyvét is én írtam. 
Aztán kisodródtam a méjnsztrímből, és gründolós szövegíróként váltom apróra a tudásom. 
Térdre kényszerítettem az elmémben tomboló géniuszt! 
Na, ez most változhat, ha nem feltétlenül akartok bulizni, bebaszni, csajozni, közösen elájulni az elképzelt forgatókönyvírótokkal.
Szóval jelentkeznék.  
Virág Pál